OVER

Holnaphoz egy hete, hogy megtörtént a borzalmas tragédia. Egy repülő, 149 ember és egy mentálisan nem normális másodpilóta.

Anyukám minden hónapban Németországba utazik a munkája miatt. Előző héten kedden is így történt. Természetesen ilyenkor mindig német légitársasággal repül, gyakran a Germanwingsel. Amikor történt a katasztrófa, anyukám már a levegőben volt. Tudtam, hogy nincs semmi baja, de elkezdtem zokogni. Beszélni szerettem volna vele és addig nem nyugodtam meg amíg a hangját nem hallottam. Akaratlanul is elképzeltem a szituációt, hisz Barcelona-Düsseldorf egy elég rutin járat és álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet. Kedden amikor anyu már megérkezett Hannoverbe, megkértem, hogy ne utazzanak többet ezzel a légitársasággal. Miután pedig kiderült, a pilóta szándékosan oltotta ki önmaga és 149 ember életét, más lett a helyzet. Hisz nem műszaki hiba történt, hanem egy beteg ember kezébe került az irányítás.

Lassan egy hét telt el és még mindig nem tudom feldolgozni a történteket. Mindennap bekönnyezek, hisz ez egy olyan tragédia amire nem kapunk pontos választ és nem lehet megmagyarázni. Ha csak belegondolok mit érezhetnek most a hozzátartozók, tényleg rosszul leszek. Tudom, hogy ilyenkor ebbe nem szabadna ennyire belegondolni, de számomra nincs más út. Ez a valóság. Ebben a világban élünk. Ilyenkor pedig tényleg azt mondom, hogy nem hiszek a véletlenekben és a sorsban sem. Erre senki nem mondhatja, hogy: “Valamiért a sors így akarta!” 

Tisztában vagyok a mentális betegségekkel. Volt alkalmam beszélgetni anorexiásokkal, súlyos pánikbetegekkel, depressziósokkal és még sorolhatnám. Nagyon összetett téma és érzékeny is. Sajnos ha kivülről nem mindig látszik, belülről lehet óriási a baj. Nagyon jó emberismerőnek és empátiával kell rendelkezni, hogy megérezd valami nem oké. Illetve ha te magad is átéltél már hasonló szituációkat, mélypontokat, mentális betegségeket. Szerény véleményem szerint egy mentális betegséget nem úgy kell kezelni, mint egy cukorbetegséget. Nem mutatja ki a vérkép vagy a vizelet minta, hogy mi a problémád. Ezáltal nem is pirulákkal fogsz meggyógyulni. Ennél jóval többről van szó. Terápiák,beszélgetések, életmódváltás, komoly odafigyelés és rettentő nagy akaraterő.

Nem szeretnék ítélkezni Andreas Lubitzról, mert amit tett az egyszerűen felfoghatatlan emberi aggyal. Számomra még az is felfoghatatlan, hogy senkinek nem tűnt fel semmi. Orvosi titoktartás ide vagy oda, egy ilyen komoly mentális betegségekkel küzdő embert semmilyen körülmények között nem szabad felelősségteljes pozícióba rakni. Ráadásul pilótának?! 149 ember életét a kezébe adni?!

Sajnos ami történt megtörtént. Nem tudjuk visszahozni az ártatlan embereket… Akik felültek a halálba tartó gépre. Többet nem szeretnék mondani, csak azt, hogy ezt a jövőben soha többet! Figyeljünk egymásra, járjunk pszichológushoz ha kell és én kineveznék egy új alkalmazottat a reptéreken. A feladata pedig az lenne, hogy minden repülés előtt a pilótákkal beszélgetne egy kicsit és lenne egy teszt is ami kimutatná a pilóták lelkiállapotát. Ez soha többet nem fordulhat elő!

Rettentően sajnálom és mély tiszteletemet és szeretetemet fejezem ki a hozzátartozóknak.

da

Rest in Peace,

Claudia

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s