Változás

Hihetetlen, hogy egy ember mennyit tud változni napok vagy hónapok alatt. Ma éppen ezen elmélkedtem mikor hazafelé tartottam a buszon. A múltba tekintettem, úgy egy évre visszamenőleg. Feltettem a kérdéseket magamnak: ” Hol voltam tavaly ilyenkor?” “Boldog voltam?!” “Éltem?!” “Mi változott meg?!”

A helyzet az, hogy rengeteg minden megváltozott. De leginkább én . Elkezdtem azon gondolkodni, hogy pontosan hogyan változtam meg. Őszinte leszek Veletek, tavaly ilyenkor teljesen a padlón voltam. Nem találtam önmagam vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy teljesen elveszítettem önmagam. Nem szerettem magam, utáltam a gondolataimat. Nem tudtam kezelni a lelkemet. Kapaszkodót kerestem egyfolytában. Nem éreztem a biztos talajt, olyan volt mintha féllábon álltam volna. Folyamatosan menekültem, minden helyzet elől. Óriási segítségre volt szükségem és nagyon szerencsés voltam, mert megkaptam. Anyukámtól és a pót anyukámtól aki egyben a pszichológusom. Lehet nem teljesen értitek, de nem is szeretnék ebbe belemenni, mert a részleteket nem szeretném most megosztani illetve itt már nem is lényeg.

A helyzet az, hogy nagy segítséggel de rájöttem, hogy az egyetlen egy ember aki megvédhet önmagamtól az én vagyok. Saját magam vagyok felelős azért, ahogy élek. Felnőtt ember vagyok és rengeteg csalódás és fájdalom fog érni, de nem pusztulhatok bele. Nem is fogok. Elkezdtem egy kicsit befelé fordulni, jobban megakartam ismerni magam. Több órákat rajzoltam, olvastam, futottam, elmélkedtem. Időt adtam magamnak és megérte. A kényszeres félelmemet elhagytam és valahogy elindult a folyamat. Egyre magabiztosabb lettem, elkezdtem érezni mi a jó nekem. Elhagytam a megfelelési kényszert és a természetességet helyeztem előtérbe.

Valahogy az egész annyira hihetetlen. Most, ahogy visszagondolok erre az időszakra fura,  olyan mintha nem én lettem volna. A lelkem ugyanolyan érzékeny, mint akkor, de valahogy kitudom zárni a negatív dolgokat. Mai napig vannak bizonytalanságaim és  mindig is lesznek, de magabiztos lettem. A férfiakban nem a megmentőt keresem, hanem a boldogságot. Nincs szükségem buta kis játékokra, csakis komoly és örömteli dolgokra. Tudom milyen bánásmódot kívánok és szeretek és az alá nem megyek. Szükségem van a szerelemre, a mosolyra, az ölelésre. De nem mindenáron. Taktikai lépések nincsenek az érzelmekben. A manipuláció és a zsarolás távol áll tőlem. A lelkem a legfontosabb. Ezért vigyázom arra, hogy ki az aki megkaphatja. Nem vagyok nehéz eset csak kezelni kell tudni.

Újra nőnek érzem magam. Tisztába vagyok az értékeimmel és elfogadom magam a hibáimmal együtt. Ugyanakkor dolgozom azért, hogy minél jobb legyek. Nem szerethet mindenki és nem is várom el. Ha valaki kérdőjelek elé állít, akkor én megadom a választ.

Nem ment egyik napról a másikra, de szépen lassan elkezdtem azzal foglalkozni ami előrébb visz. Megtanultam elengedni a dolgokat és nem ragaszkodni. Megtaláltam az utam és nagyon határozott léptekkel elindultam. Senki nem tud megállítani. Komolyak a terveim és keményen dolgozom is értük. A szomorúság helyett lehetőségeket látok. Rengeteget…mintha kinyílt volna egy óriási kapu előttem. Varázslatos érzés és tudom, hogy ezt leginkább magamnak köszönhetem.

Képes voltam elfogadni magamat a legrosszabb állapotomban és segítettem magamon. 🙂 Itt a kulcs, ne félj kinyitni!:)

Csók, C!

08_narrow_streets_03

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s