A nagy játékos kudarca

Szokták mondani, hogy “addig örülj míg érdekled, míg veszekszik veled és ameddig fogja a kezed”. Örülj neki ha az arcán féltékenységet látsz, ha azt szeretné, hogy csak az övé legyél. Örülj annak, hogy fontos vagy neki és képes haragot, dühöt, szerelmet, hűséget, higgadtságot felmutatni. Ezek azok a tulajdonságok amiket érdemes megbecsülni és vigyázni rá. Most lehet úgy érzed a hátad közepére sem kívánod, de a helyzet az, hogy egy bizonyos időn belül mindene hiányozni fog. Hiányozni fog az, hogy a haját cirógasd vagy szeretnéd a karjaid között tartani és még a hisztis hangját is visszaszeretnéd kapni. Szeretnéd újra látni reggeli közben, ahogy elkészíti neked a kávét. Szeretnéd megsimogatni a vállát miközben beletúrsz a kócos hajába. 

Talán az egyik legnehezebb dolog beismerni önmagadnak, hogy elvesztetted. Amikor valaki az ember mellett van és mindig támogatja és építi illetve jönnek rossz időszakok akkor is kitart mellette, akkor könnyen természetesnek vesszük ezt a láncot, kapcsot. Viselkedhetünk akárhogy úgyis engem fog szeretni és engem fog akarni. Gondolod te. Elmész a legszélső határokig, talán át is léped őket. Elkezdesz játszani, szórakozni hiszen élvezed, hogy birtokolhatod. Talán elmész és elsétálsz. Lehet elköltözöl messze tőle, saját magad érdekében aztán megfordul a kocka. Elengeded a kezét remélve, hogy ő akkor is utánad fog nyúlni. Nem beszélsz, nem cselekszel. Nem harcolsz és nem küzdesz. Csak játszol… a szavakkal és a kőkemény határozatlansággal. 

Aztán megtörténhet az is, hogy az egész gyomrod felfordul ahogy cselekszik. Elaljasodik, eldobja az összes esélyét. Elindul egy teljesen más irányba, ahol magát fogja mutogatni. Üzenni akar a világnak, hogy mennyire egy felszínes világot képzel magának. Nőket gyűjt maga köré és elvárja, hogy te is ott legyél persze magasabb szinten. Primitívség. Ez a szó illik a legjobban arra, ha valaki az egojára koncentrál a saját hangja építése helyett. Élvezi ha rajonganak érte, ha tetszik a “kondiba járok, hogy csajozzak” című életmódja a haverjainak. Persze félreértés ne legyen, edzeni kell és nagyon jó dolog. A probléma ott kezdődik ha nem magad miatt, hanem a mutogatás miatt történik. Persze ez csak az én véleményem, amivel egyetérteni sem kell. 

Szóval eljön az idő amikor már nem lehet bírni a játékot. A féltékenykedés, a játszma és minden ami nem őszinte előbb utóbb megy a szemetesbe. Amikor az ember szerelmes észre sem veszi mennyire mérgező dologban tud benne ragadni. A legborzasztóbb, hogy megvan az ereje a visszarántáshoz , mert hatalmas belső erőnek kell lenni, hogy kilépj egy mérgező kapcsolatból. Hiszen ilyenkor jön a lelki terror, a manipuláció és újra jönnek a lépések amiket kijátszani próbáltok és már csak hamis dologra akartok építeni. 

asdf

Menj bele és csinálj hülyét magadból. Próbáld meg még egy kicsit terrorban tartani és összezavarni. Előbb utóbb már nem fogod tudni. Ahogy az elején mondtam: addig örülj míg vitázik veled és amíg melletted szeretne kelni és lefeküdni. Akár évekig , hónapokig és napokig is húzhatod illetve szórakozhatsz azzal a nővel aki téged valóban teljes szívből szeret… de ennek egyszer vége lesz. Vége, mert megfogja unni a játékot ahogy egyre érettebbé kezd válni. Unni fogja, hogy hangos vagy és határozatlan. Unni fogja, hogy nem tudod mit akarsz. Nem fogja szeretni , hogy féltékenynek kell lenni. Nem fogja tolerálni, hogy nem érzi magát boldognak. Előbb vagy utóbb rájön arra mi is az ami valóban boldoggá teszi. 

Rájön, hogy mindent szeret ami őszinte és tiszta. Imádni fogja, ha kényeztetik ha törődnek vele. Találkozik majd egy férfival aki meghallgatja aki nem fogja elengedni a kezét akkor sem ha minden borúsra fordul, mert küzdeni fog érte. Találkozni fog egy férfival aki a szeméből olvasni tud és képes lesz férfivá válni mellette. Képes lesz arra, hogy ketten gondolkodjanak és nem egyedül. Nem fog elmenni és nem fog szórakozni. Szeretni fogja és tisztelni fogja. Tudni fogja mikor szomorú és mivel lehet feldobni a kedvét. Tudni fogja, hogy mekkora lelke van és mennyire tud szeretni. Ezt a szeretet pedig soha nem fogja eljátszani vagy kihasználni. Erre örökre vigyázni fog és te már akkor nagyon messze leszel. 

Egy találkozás a semmiből, egy kedves pillantás, egy meleg ölelés és már egyedül játszol tovább…itt viszont már egyetlen egy tanácsot tudok neked adni: felejtsd el! 

klp

Perepelica Claudia

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s