Miért választottam a magányos életmódot?

Enyhe túlzással természetesen, hiszen imádom a barátaimat akikre bármikor számíthatok illetve a családom az örökké egy nagyon erős kapocs. A “magányos” életmódom inkább arra vonatkozik, hogy nem vagyok képes próbálgatni és nagyon kicsi az esélye, hogy szombat este velem fogsz összefutni valamelyik szórakozóhelyen ahol éppen önfeledten táncolok és ismerkedek. Szombat éjjel van amikor ezt a cikket írom és bár hívtak be ma is az estébe, helyette inkább itthon maradtam olvasni és filmezni illetve írni. 21 éves létemre próbálom megtalálni azokat a dolgokat és elfoglaltságokat amik feltöltenek és amik örömmel töltenek el. Így végre megtanultam nemet mondani a szombat esti bulikra és nem érzem kicsit se nagymamának magam, hogy a kényelmes és elgondolkodtató programomat választottam ezredjére is. 

Valahogy amikor tudom, hogy a legtöbb ember jelenleg éppen a szórakozóhelyen pörög és issza a hatodik vodka szódáját esetleg a bárpultnál próbál valamilyen “édes” leányzót esetleg egy pénzes pasit felszedni, nyugszom meg. Szerencsére nem vagyok ott.Valószínűleg sokan nem fogtok velem egyetérteni vagy komplett idiótának tartotok, de kiábrándultam. Egyre kevesebb az igazi érték, egyre több a félelem a megcsalás és mintha nagyon felkapott lett volna a megjátszás. 

Amikor kisebb voltam, a nagymamám (aki minden egyes nap nagyon hiányzik) mindig kérdezte, hogy mikor leszek szerelmes. Én pedig büszke voltam arra, hogy mindig volt valami ami lekössön. Nem volt időm iskola után órákat ücsörögni, mindig találtam magamnak valami szenvedélyt és elfoglaltságot amivel lekötöttem magam. “Nagyi, én szerelmes vagyok. ” Szerelmes voltam abba, hogy órákat képes voltam rajzolni és alkotni valami olyasmit amit senki másnak nem mutattam meg csakis kizárólag az én szemem láthatta. Szerelmes voltam a zongorámba, amikor leültem és csak játszottam. Nem kellett beszélnem és nem kellett egy percig sem a külvilágra figyelnem. Csak az ujjaimra és a billentyűkre és arra az örömre amit ilyenkor éreztem. Amikor fájt valami elkezdtem verseket írni, hogy minél jobban kiadhassam azokat a gondolatokat és érzéseket amik bennem vannak. Futottam, izzadtam, olvastam, mosolyogtam. Mindig is szerelmes voltam és a mai napig ez a kislány vagyok aki képes magányosan szerelmes lenni. 

Ezt azért meséltem el, mert sokszor elfelejtjük, hogy nem szabad emberek után futnunk és megjátszani magunkat. Nem érdemes elmenni egy olyan irányba ami törni fog és fájni. Kapcsolatfüggőnek esetleg alkalmi társ függésnek is nagyon komoly árai vannak. El kell számolnod önmagaddal. Manapság pedig egyre jobban kezdem azt érezni, hogy lelkiismeretesnek lenni szégyen. Az erkölcseinket megtartani, gyalázat…már ha léteznek erkölcsök. Péntek este a snapchatemet nézve meztelen testek, lányok akik ittasan rázzák magukat, a melltartójuk teljesen kilóg a ruhájukból, popsit mutogatnak és ha 1 centivel arrébb vitte volna a kamerát már azt is láthatjuk amit szerintem a zárt ajtók mögött tehetnénk nyilvánossá… Felszín, figyelemfelkeltés, önbizalomhiány?! Mindennel megtudnánk magyarázni, de sajnos attól még a helyzet változatlan.

Nem hiszem, hogy ez követendő példa lenne és úgy érzem érdemes hangot adni annak, hogy így egy körforgás lesz az élet/életed. Ha ezt adod a világnak ezt is fogod megkapni. Szexinek és vonzónak lenni nagyszerű dolog, de hidd el az a mosolyodból fakad és abból , hogy értékekkel rendelkezel. Nem pedig abból, hogy kirakod azt amid van és ízléstelen módon próbálod magadra hívni a figyelmet. Rettenetesen bánt azt, hogy bár vannak kivételek nagyon kevés igazi nővel és férfival találkozom. Kevés olyan ember van, aki mer őszintén érezni és tenni a dolgokért nem pedig az ösztönei után megy. Nem állatok vagyunk, hanem emberek. A kezünkben van az irányítás, hogy példák legyünk és képesek legyünk változtatni a saját életünkön és akár az egész világon. Hiszen kinek jó az, hogy felszínes világban élünk, ahol a mellek hamarabb kapnak szerepet, mint egy őszinte lélek?! Igen, most ha férfi vagy és ha valaha olvastad a blogom innentől kezdve nem fogod. De ne értsetek félre, a külső szimpátia is nagyon fontos, de nem élhetünk egy szép életet külsőségekkel. 

Gondolj csak bele, ahogy egyre érettebb és idősebb leszel, a külső dolgok egyre kevesebbet fognak jelenteni. Szükséged lesz arra, hogy valaki művelt és gyönyörű legyen belülről is. Természetesen csak akkor, ha van életed a sörön a tv-n illetve a szexen kívül. Hiszen a primitívség ereje is egyre csak nő és nő. Egyszerűen gondolkodni és az ösztöneinknek eleget tenni a legegyszerűbb és a legkielégítőbb elfoglaltság. Egy életet leélni úgy, hogy bulizom, iszom, csajozom és pasizom meg kajálok éjfélkor elég kimerítő lehet. Megcsalni, átvágni, játszani, szórakozni mindig egyszerűbb lesz, mint felvállalni azt az énedet amit már valahol elnyomtál az 1500-as években. Sajnos nagyon negatív amit írok de úgy érzem a legtöbb embernek semmi másra nincs szüksége csak arra, hogy megkapja az ételét és felszedjen valami egyszerűsített leánykát. Akivel sok gond nem lesz azon kívül, hogy reggel a lefolyt sminkjével megkéri, hogy készíts neki egy kávét. 

Bevillant újból az érzés, hogy másnak lenni nagyon jó érzés. Nem keresni valakit, hogy boldoggá tegyen maga a szabadság. Tudni, hogy alkotsz valami maradandót és ha kell keményen dolgozol nap mint nap , felszabadultság. Kilépni a primitív, agyleszívó társaságból esetleg kapcsolatból maga a jó döntés. Szerelmesnek lenni a saját életedbe, a legeslegjobb érzés. Tudni, hogy ha törik ha szakad nem elégszel meg a jóval és az átlagossal mindig a legjobbat fogod megtartani a legjobb döntés amit valaha meghoztál. Hiszen egyedül játszani és egyedül menni és kitaposni az utat nagy bátorságot igényel. De ott fent nagyon szép lesz a kilátás, ahol az átlagos szó még elhangzani sem fog. Kedves tekintettel fogod megint figyelni, ahogy elhagyod a helyeket és azokat az embereket akik nem hozzád valók. Elengeded, hogy menjenek az éjszakába és tudod, hogy 5 év múlva is valószínűleg ugyanitt fognak tartani, te pedig rengeteg munkával a hátad mögött és önértékeléssel fogsz tudni mosolyogni. “Mindent megtettem és szerelmes lettem az életembe és ezáltal a szerelmembe.” Aki éppen megcsókolja a homlokod és erősen megszorítja a kezed. De Ő már többet nem engedi el. 

kpo

Perepelica Claudia

 

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s