Semmi sem lehetetlen

Végre sikerült visszakerülnöm egy kisebb kitérő után újra arra az útra ami számomra fontos. Sok mindenen mentem keresztül az elmúlt hónapokban és sokszor nem figyeltem oda magamra. Ami abból látszott, hogy olyan emberek társaságát akartam magamnak akiket már rég le kellett volna zárnom. Előjött azaz énem amikor elkezdtem magam sajnáltatni és csak a kifogásokat kerestem. Nem tudtam írni, fotózni is alig-alig volt kedvem. Mindennel foglalkoztam csak azzal nem amivel valójában kellett volna. Nem találtam önmagam és azt akartam, hogy valaki mentsen meg. 

Aztán az egyik pillanatról a másikra elegem lett. Elegem lett abból, hogy mindig várni akarok valamire ahelyett, hogy tovább léptem volna. Túl sok olyan emberrel tartottam a kapcsolatot akik nem rossz emberek, de nem akarom őket az életembe, mert negatív hatással vannak rám. Elegem lett önmagamból és a gondolataimból így egyik reggel felkeltem és megváltoztattam mindent magam körül. Közöltem a legjobb barátnőmnek aki olyan mint a testvérem, hogy nincs több sírás a bulikat hanyagoljuk (mondjuk amúgy se voltunk egy nagy bulisok) és megváltoztatjuk magunk körül a dolgokat. 

Így történt az, hogy újra mosolygok és boldog vagyok. Kitűztem célokat magam elé. Leírtam egy papírra a terveimet és addig nincs egy kis megállás sem amíg el nem értem őket. Elkezdtem mindennap edzeni, ami rengeteg pluszt ad. Futok, boxolok, ugrókötelezek, táncolok vagy éppen a Tracy Andersonra edzek itthon. Nagyon odafigyelek, hogy milyen tápanyagokat, ételeket, vitaminokat viszek be a szervezetembe. Nincs csokis brownie vagy chips, helyette áfonyaturmix vagy édes krumpli megsütve. Megváltoztattam a gondolataim. Újra elkezdtem könyvet olvasni és a testem illetve a lelkem nagyon hálás érte. Az összes rossz gondolatomat és energiámat a munkámra fordítottam át és több projektben is elkezdtem tevékenykedni. Megállás nélkül dolgozom valamin és így munka közben egyre jobban és jobban kap el az ihlet illetve az ötletelés. 

Pár nap múlva a blogom neve is megváltozik amit már nagyon várok, hiszen úgy érzem a blogom is megérett egy kis változásra. Gondolatok és az erős akarat. Azért osztottam ezt meg veletek, mert ha padlón vagytok két választásotok van: várni valakire aki megment és megrészegedni az önsajnálatba vagy eldönteni azt, hogy semmi nem állíthat meg. Ilyenkor szereted igazán saját magad amikor a legrosszabb helyzetben megfogod a saját kezed és megölelgeted magad. Mivel mindenre képes vagy. Változtass, szelektálj és egy kicsit se gondolkodj azon, hogy az emberek mit fognak rólad gondolni. Ez a te életed ez a te döntésed és ha elég kitartó vagy elérheted a lehetetlent is. 

Nem tudom hányszor éreztem azt, hogy valamit lehetetlen megcsinálni vagy végig vinni. Aztán rájöttem, hogy végül is elég jó kis elfoglaltság megvalósítani azt ami a fejedben úgy indult, hogy lehetetlen. Semmi nem fog nagyobb erőt adni mint az, hogy képes vagy küzdeni önmagadért és az álmaidért. Figyelj oda magadra! Nem önzőség és ezt sokszor elfogom még mondani. Sportolj ahelyett, hogy sírnál. Tanulj ahelyett, hogy hajnalig buliznál. Kelj fel hamarabb amíg a többiek még alszanak. Keresd meg az erődet és azt ami valóban Te vagy. A démonokat és a rossz gondolatokat zárd ki. Ne beszélgess olyan emberrel aki nincs jó hatással rád, lépj ki a mókuskerékből. Mivel egy életed van és bármit elérhetsz amit megálmodtál magadnak. Csak ne félj álmodni!:)

kp

Perepelica Claudia

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s