Gyere, hagyjunk itt mindent…

…mindent ami megszokott és mindent ami a múlt. Tudod , hogy nem egy megszokott életre vágyom. Nem akarok semmit ami leláncol, nem akarok semmit ami nem előre visz és nem mosolygok tőle. Megváltoztam. Valamikor, nem is olyan régen, minden kellett. Akartam azt, amit nem kaphattam meg, rajongtam a szenvedésért. Aztán rájöttem, hogy a szenvedés nem azonos a szenvedéllyel és hülyeség összekeverni a kettőt. Akivel biztonságban vagy megtudod élni a legnagyobb kalandokat és vele eltudod képzelni a jövődet és képesek vagytok összekötni az útvonalaitokat. De Te most itt vagy nekem és együtt megyünk. 

Kihoztál valamiből, egy olyasvalamiből ahová sohasem akartam tartozni. Jöttél, megfogtál és elmondtad, hogy veled megyek. Mindig is a határozott férfiakat szerettem, de azt hiszem Te mindenkinél másabb vagy. Összehasonlíthatatlanul. Visszahoztál abba az életbe , ahová tartozom. Az út ahol nincs önpusztítás, nincs szenvedés és nincs bizonytalanság. Te vagy a legerősebb férfi akivel valaha dolgom volt. 

Menjünk, oda ahol nincs múltunk. A helyzet az, hogy nem szeretem azt aki voltam, de mégse változtattam egészen idáig. Kinyíltam, megszerettem a világot és mosolygok újra. Boldog vagyok és hihetetlenül sokat haladtam. Szeretnék veled tovább menni és valahol elfogadom aki voltam de ha egy üzentet mondhatnék azoknak akik egykor velem voltak: “már gőzötök sincs arról, ki vagyok.” 

Utáltam a változást, nem szerettem ha minden megfordul de azt hiszem soha nem akartam valamit ennyire, mint a változást. Menjünk, oda ahol senki sem ér minket utol. Sétáljunk a napfényes oldalon és tárjuk ki a szívünket egymásnak. Adjunk és adjunk, minél többet. Mi megtehetjük, mert nem fogytunk el . Van lelkünk , így van miből adnunk. Nem aljasodtunk el , nem hazudtunk és nem jártunk rossz utakon. Csakis az igazunkért harcoltunk. Nincs szükségünk szerekre , csakis az érzéseinkre. 

Szeretem, hogy nem követünk senkit. Imádom, hogy nem vagyunk ott mindenhol. Más utakat választottunk és nem egy megszokott vonalon haladunk. A Te kezeddel együtt pedig a csillagokig is eljuthatunk, ha nem tovább. 

Olyan vagy, mint a sötét alagút után az erős fény. Ahol már nem félek, nem rettegek hanem előre rohanok. Ahol nem ránt már vissza semmi és eszembe sincs megfordulni. Csak hozzád rohanok és az összes léptem határozott. A hideg után érzem a melegséget ami átjárja a testemet és a lelkemet. A szavaid, amik belül mindent lecsillapítanak. A tekinteted, ami azt súgja, hogy velem maradsz és engem akarsz úgy ahogy még soha senki…és a szavaid a tetteiddel párosulva ahol ezt mind kimondod. “Akarlak, mindenestül és velem a legboldogabb Nő leszel, mert én azzá teszlek.”

lovv

Perepelica Claudia

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s