A tanácsok helyett: ÉLJ!

Hányszor hallottam a “na én megmondtam” vagy “inkább így-úgy-amúgy csináld” megjegyzéseket vagy az okoskodásokat, a rossz indulatú megjegyzéseket de szép számban voltak jóindulatú és építő jellegű kritikák is. Egy biztos: nem szükséges megfogadni. 

Az emberek hajlamosak a saját félelmeiket áthárítani, a saját tapasztalataikat egy biztosításnak tekintetni. Ha neki így sikerült, akkor neked se sikerülhet jobban. Az emberek többsége a szavak mestere és a tettek helyett csak a szájuk nagy. Nem szeretnék senkit megbántani, de hatalmas változásokon mentem át és úgy érzem egy dolgot nagyon jól csináltam: nem hallgattam senkire csak a belső hangomra. 

Ha visszamenőleg hallgattam volna az emberek véleményére, akkor valószínűleg most nem létezne ez a blog, mert: “Nézd már hányan próbálkoztak és nagyon kevés embernek sikerült valami maradandót alkotnia”. Mára pedig főállásban csinálom és folyamatosan fejlődik az én kis szeretett oldalam. Ha meghallottam volna azokat a gondolatokat, hogy: “egyetemi végzettség nélkül, sehova nem fogsz tudni eljutni” akkor valószínűleg nem mertem volna nagyobbat álmodni és csak és kizárólag az egyetemre fókuszálnék és a mai napig fogalmam sem lenne, hogy mivel szeretnék foglalkozni. (Egyébként lassan diplomázom, szóval a validáció kedvéért én is elvégzem egy felsőoktatási intézményt.) De az életemnek nem egy meghatározó része az egyetem. 

Ha hallgattam volna mások véleményére, akkor valószínűleg, most nem költöztem volna össze a párommal, hiszen: “nem is vagytok olyan sok ideje együtt, minek vágsz bele” míg jelenleg úgy érzem, a legjobb döntést hoztuk meg. Ha mindig apukámra és anyukámra hallgattam volna, akkor valószínűleg most nem a saját életemet élném, hanem az ő vágyaikat teljesíteném. Talán ezért is van sokszor, hogy nem felhőtlen a viszonyom az édesapámmal. Más jövőt képzelt el nekem, én meg voltam és vagyok annyira önfejű, hogy a saját életemet élem. 

Ha most azt mondanám valakinek, hogy pár éven belül nemzetközi szintet fog lépni a blogom és a legnagyobb márkákkal fogok együtt dolgozni, többen nem hinnének bennem. Ha pedig mások félelmeinek és kételyeinek élnék, akkor csak visszafelé lépkednék. Ezt most azért írtam le ennyire nyersen, mert úgy gondolom legtöbbünket gátolnak az elvárások és a kételyek és nem utolsó sorban más emberek véleménye. 

Az élet számomra édeskevés, hogy reggeltől estig dolgozzak egy olyan munkahelyen amit nem élvezek vagy bújjam a könyveket amiket nem is akarok olvasni. Az élet sokkal több, mint hogy kifizessük a számlákat és lefeküdjünk aludni. Az élet tele van élettel és élménnyel. Így mertem nagyot lépni és belevágni olyan dolgokba, amitől lehet az elején remeg a lábam de egyre biztosabban fogok lépkedni azon az úton. 

Így ez csak egy apró üzenet szeretne Nektek lenni, hogy merjetek nagyot álmodni és ne érdekeljen mások véleménye. Ne érdekeljen kinek mi a véleménye, ha úgy érzed ezt akarod csinálni akkor csináld. Válaszd a támogató embereket, akik melletted vannak és bátorítanak és segítenek, hogy nagyobb és nagyobb szinteket lépj meg. Az élet minden egyes területén. Kezdj el úgy élni, ahogy mások nem mernek. Tanácsok hallgatása helyett, pedig élj!

champagne

Perepelica Claudia

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s