Interjú, Molnár Anikóval avagy a stylist szakma rejtelmei

-Egy interjúban azt olvastam, hogy eleinte jogásznak készültél. Most pedig divatszerkesztőként és stylistként éled a napjaid. Két teljesen különálló szakma, így érdekel ez a történet, kérlek mesélj egy kicsit róla!

Igen, ez valóban egy érdekes történet, hiszen kiskorom óta több szakma is érdekelt. Kislányként régész vagy divattervező szerettem volna lenni. Érettségi után felvettek az Elte jogi karára, amit tisztességből el is végeztem. 25 évesen ott álltam friss diplomával a kezemben és valahol már éreztem, hogy ez nem az én pályám. Ennek ellenére még egy évet dolgoztam a közigazgatásban, amikor egy PesitEst került a kezembe, benne egy hirdetéssel. A Krea indított képzést, divat és enteriőrstylist szakon és engem ez valamiért nagyon megfogott. Így beiratkoztam és onnan indult igazából a karrierem.

 –Akkor hívhatjuk ezt a véletlen művének is?

Abszolút. Teljesen véletlenül láttam meg azt a hirdetést, még azt sem tudtam mit jelent ez a foglalkozás. Őszintén, „kigugliztam”.

 –2017-ben mit jelent az, ha valaki stylist?

-A stylist szakmának rengeteg ága van. Teljesen más egy reklámfilmnél vagy egy magazinnál stylistként dolgozni. Én jelenleg a Marie Claire magazinnál vagyok divatszerkesztő, ami nagy felelősséggel is jár, hiszen nemcsak stylist vagyok, hanem megrendelő is. A munka igen megterhelő tud lenni: egyrészt kemény fizikai meló, másrészt logisztika és pszichológia is. Boltról boltra járni, emberekkel kommunikálni, elhozni és visszavinni, cipekedni, több órás – akár egész napos – fotózásokon részt venni Egy fotózáson gyakorlatilag a stylist fogja össze a team munkát. Ez nem igazán az “Ördög Pradát visel”.

 -Emlékszel még az első munkádra, felkérésedre?

 –Nem nagyon emlékszem kifejezetten az első munkámra. Amire emlékszem az az első asszisztensi munkám a Marie Clairenél, ahol rögtön a sűrűjébe kerültem – reszkető kézzel vasaltam ki egy Escada kosztümöt. A Marie Claire magazinnál egyébként harmadéves koromtól kezdve dolgozom, de vállaltam sok kisebb fotózást illetve modellügynökségnél is dolgoztam.

 –Szerinted mennyire telített itthon a piac?

– Szerintem nagyon telített a szakma itthon, mivel kis ország vagyunk. Kevés divatmagazin van, így elhelyezkedni sem feltétlen könnyű. A filmiparban látok még lehetőséget, de arra fel kell készülni hogy az még keményebb meló.

-Mi a véleményed a fiatalokról? Szerinted mennyire könnyű utánpótlást találni?

Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor kicsit sem egyszerű a helyzet. Az én generációm számára nagyon nehéz utánpótlást találni és nemcsak ebben a szakmában tapasztaljuk ezt a problémát. Az Y-generációval az az alapvető gond, hogy teljesen másképp lettek nevelve és nagyon sokat akarnak azonnal. Nem akarnak megdolgozni a sikerért, nem értik a lépcsőfokokat, a “megdolgozni valamiért” fogalmát. Az alázatosságról – ami pedig munkánk egyik alapköve – nem is beszélve.

 –Mit ajánlanál azoknak a fiataloknak, akik ebben a szakmában szeretnének elhelyezkedni, milyen tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzenek?

 –Az eleje mindenképpen a befektetésről kell, hogy szóljon. Mind időben, mind pénzben és kitartásban. Nagyon sokat kell tapasztalni és építkezni. Ebben a szakmában bizony lépcsőzni kell. Alázat nélkül nem lehet sikereket elérni és mindenképpen ajánlani tudom, hogy ha van valakinek lehetősége az álljon be asszisztensnek egy stylist mellé. Emellett hamar kezdjenek önállóan is dolgozni, alkotni, szerelemmunkákat gyártani, kísérletezni. Én az elején nem fotósokat kerestem meg hanem fotó-asszisztenseket, illetve kezdő sminkeseket, modelleket, akikkel összeálltunk és alkottunk. Türelem, munka, szenvedély, kreativitás, no meg a szépérzék sem mellékes.

Szerinted hogyan lehet fejleszteni a szépérzéket?

-Szerintem ez egy emberben vagy megvan vagy nincs, de ha van, az már abszolút fejleszthető. Lapozgassunk minél több újságot, magazint, könyvet. Szívjunk magunkba mindent, ami szép vagy csúnya, érzéki vagy érzéketlen, legyünk nagyon nyitottak. Aztán szépen lassan kialakul az ember sajátos képi világa. Itt kell megemlítenem, hogy ez a saját képi világ az, amit néha majd háttérbe kell szorítani egy-egy megrendelő esetén.Teszem azt egy magazinnál igazodni kell annak az újságnak a képi világához, célközönségéhez, stílusához.

-Honnan szerzel inspirációt?

– Szinte bárhonnan. Megyek és figyelek. Ki kell szakadni ebből a világból, akkor szokott leginkább megihletni valami. Gyakorlatilag kiszámíthatatlan, bárhonnan érkezhet inspiráció.

 jhgu

 P.S.: Anikó munkái annyira megfogtak, hogy az interjú végére összeszedtem nektek párat a sok közül, hiszen ezeket újra meg újra látni kell:

tumblr_o3olz0Pi8I1v17461o1_1280tumblr_o3olz0Pi8I1v17461o2_1280

 

Marie Claire Hungary Online
photo: Norbert Zsolyomi
make up: Fibi veger
hair: Csaba Herczeg @ Cult
model: Niki @ Attractive
photo assistant: Mate Gregus
stylist assistant: Anna Bakker, Andi Magos

tumblr_o3oivntt5L1v17461o2_1280tumblr_o3oivntt5L1v17461o3_1280tumblr_o3oivntt5L1v17461o5_1280

Philosophy Magazine #3
photo: Gyorgy Karolyi @ Flashback
interior stylist: Timea Toth
make up:  Timea Vozak
hair: Mark Karolyi @ Cult
models: Bogi Hornyak @ VM, Fruzsi @ Prime
stylist assistant: Andi Magos
photo assistants: Balazs Bihari, David Lados
digital assistant and retouch: Mihaly Demeczky

 

Az interjút készítette, szerkesztette: Perepelica Claudia

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s