TIME TO WAKE UP

Reggel fotózni szerettünk volna, de az időjárás ezt nem tette lehetővé, ugyanis zuhogott az eső. Egy csodaszép Ralph Lauren ingruha és egy szalmakalap lett volna rajtam, de így ezt a projektet, a holnapi napra tettük át. Kisétáltam a nappaliba és a pokróc alá bújtam és a párom már hozta is a menta teám. (A reggeli rituálénk közé tartozik, hogy Ádám készít nekem egy nagy bögre teát, hogy minél mosolygósabban induljon a napom. Több-kevesebb sikerrel.) 

Az eredeti terv szerint a fotók elkészítése után, rohantam volna a könyvtárba, hogy haladjak a szakdolgozatommal, de a fotózás helyett az e-maileket rendezgettem majd szépen a fürdőszobába indultam, készülődni. Éppen nyúltam volna a hidratáló primerem után, amikor rájöttem, hogy egy kicsit pihentetni szeretném a bőröm, így mi lenne ha ma nem sminkelnék? Régebben akár hetek is elteltek, hogy nem sminkeltem de mára már szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy úgy induljak neki a napnak, hogy legalább egy alapozót ne dobnék fel az arcomra. 

“Na akkor ma lesz az a nap, amikor nem fogok sminkelni.”-gondoltam és visszatettem a primert a polcra. Ahogy sokan tudjátok imádok elegáns ruhákba bújni, szeretek öltözködni és a legutóbbi bejegyzésemben éppen arról írtam, hogy milyen fontos maga a megjelenés. Hát ma előszeretettel belebújtam a kedvenc Levi’s farmerembe, felkaptam egy kockás inget és lófarokba kötöttem a hajam. Cipő? Elő a fekete converssel! 

Kicsit sem gondoltam túl a dolgot és annyira jól esett  ez a lazaság és nemtörödőmség. Szabadságot adott, amit néha nem veszek észre, hogy körülöttem van. Tényleg! És tudjátok mi volt a legjobb az egészben? Most valamiért szebbnek éreztem magam, mint sokszor teljes sminkben és szebbnél-szebb ruhákban…és ilyenkor eszmél rá az ember, hogy ki is ő valójában. Amikor nincs rajta semmi mű, semmi smink és nem veszik körbe emberek, akiknek sokszor ösztönösen is meg akar felelni. 

Sokszor érzem azt, hogy az emberek nem akarnak őszinték maradni csak és kizárólag a látszatot akarják fenntartani. De ébresztő! Emberek vagyunk és itt az én példám ami alátámasztja, hogy hiába rajongok a divatszakmáért és esek ámulatba szebbnél-szebb darabok láttán, ugyanúgy imádok azaz iskoláslány lenni, akit aznap semmi más nem érdekli csak olyan dolgok, amiknek köze sincs a külsőségekhez vagy a megfelelési kényszernek. A mai napig hiszem, hogy a tökéletesség nem külső adottság, hanem a tiszta önmagunk. Amikor nem akarjuk rejtegetni magunkat csak szeretni. 

Még egy pár gondolatot szeretnék megemlíteni ezzel a témával. Tegnap egy felkapott belvárosi helyen vacsoráztunk kettesben a szerelmemmel és nagyon érdekes volt azt érezni, hogy nem tudok kikapcsolódni. Az étterem közepén ültünk, ugyanis nem volt foglalásunk és megállás nélkül sétáltak a kiköpött barbie babák vagy a sugar daddyk. Ilyen erősen még nem éreztem a látszat fontosságát, pedig azok közé a szerencsés emberek közé tartozom, akik már sok helyen megfordultak a világban. Számomra rémisztő volt azt tapasztalni, hogy a kirakat az ennyire fontos. Tovább nem szeretnék ebbe belemenni, csupán azt a gondolatot megosztani, hogy legyetek elég bátrak önmagatokat szeretni. 

Nincs az a pénz, ember vagy állás ami miatt kényelmetlenül kellene érezni magatokat. Önmagunk fejlesztése valóban fontos, de annak belülről kell gyökereznie. A szépség még mindig nem a tűsarkaknál kezdődik. Az élet túl rövid ahhoz, hogy másoknak akarjunk megfelelni. Öltözködjük azért, mert szeretünk öltözködni. Sminkeljünk azért, mert kedvünk van hozzá. Hozzuk ki magunkból a legtöbbet, de csak akkor ha mi magunk valóban ezt akarjuk!


Írta: Perepelica Claudia

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s